A Toyota nem csak azért szimpatikus, mert jó ideje az autófejlesztés élmezőnyében van és a legtöbb hibridautót gyártja, hanem azért is mert olyan múzeuma van, ahol valódi ritkaságok láthatók.

Az, hogy a második szekcióban látható egy Rolls Royce Silver Ghost 1910-ből, különösebben nem izgató, hiszen egy ilyen profilú gyűjteményben alapkövetelmény. De a Bugatti, a Delage, a Pininfarina karosszériás Cisitalia 202 kupé (1974) mind-mind olyan darab, amitől kihagy a szívverés. Na, jó, az utóbbi nem az a kimondott szépség (ne állítsuk tükör elé, mert elsírja magát, és zacskót húz a fejére), de mint autótörténeti abszolút ritkaság, igenis múzeumba való.

Nézzük meg a francia Delage-t! Micsoda vonalak, és kérem, ez 1939-ből való! Hol tartana az autóipar, ha megúsztuk volna a második világháborút?! Ez az 1905-ben Louis Delage által alapított márka műszaki szempontból hatalmasan megelőzte a korát, de a háború után az igényes autók megfizethetetlenek voltak, úgyhogy 1953-ban lehúzták a rolót.

Vagy itt van az 1929-es Duesenberg Model J, az amerikai autóipar diadalamas luxusgyermeke. Jó darab, akárhonnan is nézzük, kár, hogy az akkori gazdasági világválságot követő nyomorult évtized ezt a márkát is sírba vitte 1937-ben.

A De Soto Airflow SE viszont három évvel korábban, 1934-ben készült, akkoriban, amikor még az autógyártók is tanulgatták, mit is jelent az áramvonalasság. Ez a kocsi sem lett egy szépség, kevés is kelt belőle, így a darabszám is messze elmaradt a gyári tervektől. De ritkasága különösen értékessé teszi ezt a modellt.

A múzeumról többet nem is érdemes írni, a fotók magukért beszélnek, de hadd tegyek fel egy kérdést: milyen régi is a japán autóipar? Hát nagyon régi. Japán autóipara a legidősebbek közé tartozik. Az első, helyben gyártott, de még gőzmotoros buszt 1904-ben hozta össze Torao Yamaha, három évvel később pedig Komanoszuke Ucsijama elkészítette az első, teljes mértékben japán alkatrészekből épült benzinmotoros automobilt, a Takurit.

Mindez különösen annak fényében jelentős eredmény, hogy mindössze ötven évvel korábban, 1854-ben nyitotta meg Japán – több évszázados elzártság után – az első két kikötőjét. Az egész országot felkavarta az elszigetelődési politika hirtelen összeomlása. Ebből előbb a nyugati hivatalnokok meggyilkolása, majd polgárháború lett. Erről az időszakról szól az Utolsó szamuráj című film. Azonban az ország gazdasági, ipari és hadi szempontból elmaradott volt, így rájöttek: ha el akarják kerülni a gyarmattá válást, akkor előbb az országnak fel kell épülnie a polgárháború romjaiból, és be kell hoznia a lemaradását a többi országhoz képest. A fejlődés az 1868–1912 közötti Meidzsi-korban kezdődött, viszont olyan gyors volt, hogy 1917-ben elkészült az első Mitsubishi, egy évre rá pedig az első Isuzu autó.

Az első Toyotára azonban egészen 1936-ig várni kellett, bár az AA modell még a cégalapító Kiichiro Toyoda neve alatt jelent meg. A 474 centi hosszú kocsit egy 3,4 literes motor hajtotta.