Mindenki tudja, hogy Róma tele van évezredek történelmi és műkincs-emlékeivel, ám a sokat tudó idegenvezetők az egyik legfontosabbat szinte sosem említik. Ez pedig a rendőrség autómúzeuma.
Az olaszok itt gyűjtötték össze azokat a modelleket, amelyek egy évszázadon át szolgálták a rendőrséget. A legidősebb kocsi egy sosem restaurált, valóban száz éves FIAT, a firenzei rendőrkapitányság állományából. A kocsi úgy van, ahogy találták, szalmával borítottan, pókhálósan, mert a múzeum úgy döntött, így őrzik meg.
Sok olyan modell sorakozik az évtizedekre osztott kiállító téren, amit máshol sem lehet látni. Az 1933 és 1936 között alig több mint kétezer példányban gyártott Lancia Artena III, vagy abból az 1971-es DeTomaso Deauville-ből egy páncélozott (!) változat, amiből kevesebb mint 250 készült. Ezt nevezték az olasz Jaguar XJ-nek, és védett személy menekítésére a maga korában kitűnő volt, mert az orrában dörgő 5,8 literes V-nyolca, 300 lóerős Ford motorral elérhette a 230 kilométeres végsebességet is.
Az évtizedek szerint rendezett múzeumban zavarba ejtően áll egymás mellett az Alfa Romeo Matta terepjáró az ötvenes évekből és egy első generációs FIAT 500, aminek még előre nyílik az ajtaja.
A Lancia Flaminiák közelében Alfetták láthatók, de messze a legérdekesebb kocsi egy 1962-es Ferrari 250 GTE 2 + 2, amit 1973-ig vezetett egy rendőr. Maresciallo Armando Spatafora nem arról lett ismert, mert vezette a világ első Ferrari rendőrkocsiját, hanem arról, hogy visszautasította Enzo Ferrari, igen, a nagy Enzo meghívását, hogy csatlakozzon a gyári csapathoz. Spatafora valamiért a nyugodtabb, biztonságosabb rendőrmelót preferálta. Így ki is maradt az életéből a bolond száguldozás a versenypályán, de azt feljegyezték, hogy egy alkalommal a Ferrarival a római Spanyol lépcsőn (Piazza di Spagna) zúgott lefelé a maffia nyomában.