A riói olimpián a mountain bike versenyzők Maxxis gumikat kaptak. Nem is csoda, mert a márka MTB abroncsai nagyon, sőt: nagyon-nagyon népszerűek az óceánon túl.

A terepkerékpározás egy sajátos sport, mi több, sajátos életforma. Persze ez is több ágra szakadt. Amint a fotóinkon is látható, vannak versenyre készített bringák, amikkel mindenféle körülmények között száguldanak, de többnyire lefelé, vagyis nyomják a downhillt, és egyre terjed a biciklis túrázás a vadonban. Ez utóbbi amerikai neve a bikepacking, ami a backpacking, vagyis hátizsákozás szóból ered, és egy MTB-re igyekeznek minél több cuccot elhelyezni, de úgy hogy a terepképességei ne romoljanak.

Érdemes néhány percet rászánni a mellékelt videóra, hiszen szépen bemutatja a vadonbeli kerékpározás emberpróbáló romantikáját. Az ilyen utak persze nemcsak az embert és a vázat terhelik meg, hanem az abroncsokat is, úgyhogy a Maxxis igen szépen vizsgázott a gyakorlatban, ha termékeit ilyen nagy számban használják a legdurvább körülmények között tekerő istenáldotta őrültek.

Őszintén szólva irigylem az amerikaiakat, mert amíg nálunk nagyon kevés a megfelelő terepen kijelölt kerékpárút (másutt pedig tilos is, bár a koromgyár UAZ-zal járó fatolvajok okoznak kárt, nem a biciklisták), Észak-Amerikában olyan utak vannak, hogy a füled kettéáll.

Már a nevük is muzsika a természetjárók fülének: Arizona Trail, Colorado Trail, de a király a Great Divide Mountain Bike Route (GDMBR). Ez a Nagy Vízválasztó MTB út, ami a kanadai Alberta állam Banff városából indul, és a Sziklás-hegységen kígyózik az Új Mexikóban lévő végpontig, Antelop Wellsig. Az egész csak 2768 mérföld, vagyis 4455 kilométer.

Mondom, hivatalosan kijelölt út, ahonnan nemhogy nem zavarják el a kerékpárosokat, de az erdészetek segítik is őket.