Ez volt II. Hasszán marokkói király vadászautója. Önmagában ez talán még nem lenne világrengető hír, de a szóban forgó kocsi egy Rolls Royce Camargue, amit a Sbarro műhely úgy alakított át, hogy őfelsége kényelmesen solymászhasson.

A solymászás a sportvadászat egy érdekes módja. Nálunk jórészt gyalog, Közép-Ázsiában pedig lóról művelik. Egy királynak azonban kijár a kényelem, így az 1977-es kocsit annak idején alaposan átalakították. Azonban a kiváló állapotú bőrülések ellenére sem nagyon kapós a 212 lóerős automata Camargue, pedig mindössze 36 ezer kilométert futott. Nemrégiben már csak 248 ezer euróért kínálják, de az évtized elején még félmilliót kért érte az akkori tulajdonos.

Ne gondoljuk, hogy a vadász Rolls valami különleges dolog. A gazdagabb maharadzsák például szó szerint tucatjával rendelték a Rollsokat és igen gyakran vadásztak is velük.

Széchenyi Zsigmond, aki több maharadzsa vadászvendége is volt, 1938 január elsején a következőket jegyezte be naplójába Jaipurban:

„Dimbesdombos, kisebb-nagyobb tüskebozótossal benőtt, kietlenképű vadonság terjeszkedik itt a kocsiút két oldalán. Kesri csakhamar letér a csapásról s nekivág az úttalan bozótosnak. Nagyokat zötyög-ropog a kocsi, aligha tetszik neki ez a bánásmód. Mi is alig győzünk fogódzkodni, meg a suhanó tüske-gallyak elől fejünket kapkodni. Mindig hallottam, hogy a maharadzsai autóknak, főképpen a vadászatra használatosaknak, mostoha sorsuk van. Ahogy Kesri ezzel a kocsival bánik, nálunk semmiféle autó nem tűrné. A mienk azonban beletörődhetett már a gorombáskodásba. Bizonyára tudja, hogy hiába is méltatlankodna. Ha valami nem tetszik neki, legfeljebb a szemétre dobják s jön helyette másik. Jobb idegű kocsi. Autókban maharadzsák nem kicsinyeskednek.”

Két hónappal később pedig Bikanirban az alábbiak történtek: „A trónörökös személyes vadászautójába szállunk mindhárman. Egymás mellett ülünk a széles ülésen, a herceg a kormánynál, mi ketten mellette. Az autó hátsó fele fegyverraktár. Két töltögető meg egy fegyvermester is ül mellettük.”

„Itthon mindig így szokott vadászni a herceg. Soha nem száll ki a kocsiból. Mihelyt megpillantja a vadat, már nyújtják is hátulról a megfelelő fegyvert. Lefékez, elkapja a puskát és lő. Gyakran le sem fékez, különösen, mikor menekülő gazellát üldöz. Ilyenkor csak elengedi rohanó kocsijának kormányát, úgy lövöldöz. A radzsputánai homokvidék fejedelmeinek autóhajszáiról sokat hallottam. Állítólag olyan tökélyre vitték a vadászatnak ezen barbár s minden európai regulával ellenkező módját, hogy a szaladó autóból csaknem úgy lövik a rohanó vadat, mint álltukban a mozdulatlant.”

Következő képünk is azt példázza, hogy mennyire nem számított ezeknek a Krőzusoknak a pénz. Baratphur maharadzsája főként tigrisvadászatra használta ezt az 1925-ös, mindössze 20 lóerős Rolls Royce modellt.

Szerencsére oly sok társához hasonlóan ez a kocsi nem lett az enyészeté: II. Erzsébet királynő férje, Fülöp herceg is kipróbálta 1965-ös indiai útja alkalmával, de akkor már így nézett ki.